Egy – egy ilyen aszott keddi napon az ember csokevenyes pillanatokat tud atelni...
Szamtalan dolog lehet zavaro : nincsen eleg meleg, de kinn nincsen eleg szankozhato terep( varos) , ha lenne lehetoseg, akkor sincs ido, hiszen meg egy utolso dofest lekever ez a het. Ha megis lenne ido..akkor is hideg lenne. Orok korforgasa ez a gondolatoknak egy nyugos embertol.
A nap egy pontjan eljutok arra a szintre, hogy onmagamat zavarom. Szamtalanszor megesik , hogy egy kis idore kizarnam onmagam a sajat fejembol es stand by modban elzsibbadnek egy - ket esetleg harom luxus- orat. Visszatereskor pedig az a csodalatos felismeres varna , hogy immar teljesen normalis vagyok , meleg van , az uj csipkebogyo teanknak nincsen fahordalek ize , egyszersmind a kirandulas onmagamon kivul igazan jo hatassal volt a belso okoszisztemamra.
Ha most kizarnam magam, akkor egy forralt boros jazz koncertre szamuznem minden intuitiv megnyilvanulasomat, itthon hagynek mondjuk harom Mars csokit , egy jo adag turelmet nemi kaveval, hogy ,, Nesze neked! TANULJ!’’
Az elmebomlasom , kozben lazitana, elmerengne az akkordvariaciok harmoniajan , esetleg felfedezne a zenekarban a gitarost( ugyan is mindig o a lenyeg ) , ez alatt az ido alatt az otthon maradt elme mar gondosan magaba szippantana a muvelodestortenet csinnyat- binnyat.
A jazz mamoros , gyertyafenyes par welness ora utan , bekopognek magamhoz.
Ajtot nyitnek, orromon papaszemmel, kezemben a Mindentudas Egyetemevel , szamban festoecset, szemeimben intellektualis patosz- ime en a polihiszor ... beengednem azott boros onmagam ,megkinalnam hellyel ,turelemmel , csenddel.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu