Formatalas

     

           Egy – egy ilyen aszott keddi napon az ember csokevenyes pillanatokat tud atelni...

          Szamtalan dolog  lehet  zavaro : nincsen  eleg meleg, de kinn nincsen eleg szankozhato terep(  varos) , ha lenne   lehetoseg, akkor sincs ido, hiszen meg egy  utolso dofest  lekever ez a het. Ha megis lenne ido..akkor is hideg lenne. Orok korforgasa ez a gondolatoknak egy nyugos embertol.

  A nap egy pontjan eljutok arra a szintre, hogy onmagamat zavarom. Szamtalanszor megesik , hogy egy kis idore  kizarnam onmagam a sajat fejembol es stand by modban elzsibbadnek egy - ket esetleg harom  luxus- orat.   Visszatereskor pedig az a csodalatos felismeres varna , hogy immar teljesen normalis vagyok , meleg van , az uj csipkebogyo teanknak nincsen fahordalek ize  , egyszersmind a kirandulas onmagamon kivul igazan jo hatassal volt a belso okoszisztemamra.

    Ha most kizarnam magam, akkor  egy  forralt boros jazz koncertre szamuznem minden intuitiv   megnyilvanulasomat, itthon hagynek mondjuk   harom Mars csokit , egy jo adag turelmet  nemi  kaveval, hogy  ,, Nesze neked! TANULJ!’’

   Az elmebomlasom , kozben lazitana,   elmerengne  az  akkordvariaciok  harmoniajan , esetleg  felfedezne a zenekarban a gitarost( ugyan is mindig o a lenyeg ) ,  ez alatt az ido alatt az otthon maradt elme mar gondosan magaba szippantana   a muvelodestortenet csinnyat- binnyat.

    A jazz mamoros  , gyertyafenyes  par  welness ora utan , bekopognek magamhoz.

Ajtot nyitnek,  orromon    papaszemmel, kezemben a Mindentudas  Egyetemevel , szamban festoecset,  szemeimben intellektualis patosz- ime en a polihiszor   ...  beengednem azott  boros onmagam  ,megkinalnam hellyel  ,turelemmel   ,      csenddel.

ffááájörvörk

 Köszöntelek dicső lovag, szép a ruhád,s szép a lovad.

   

 Nekem pedig igazán szép az irásom,ugyanis ezt a két sort pusztán öt perce irom...ösztökélem magam egy szebb és nemesebb billentyűhasználatra.  Még semmilyen bitositék nincsen arra nézve , hogy tényleg irni fogok, ugyan is  a kepességeim határát feszegetem minden egyes  leütéssel.

Annál Sem inkább garantálom  a  megnyugtató , sokatmondó befejezést mivel nincsen konktrét  irnivalóm.

Egy-egy lézengő gondolatfoszlány néha homlokon vág aztán a pillanat tört része alatt foszlik szét a képernyőm fehér vászonán.    ( Mellesleg meg kellene jegyeznem valahogyan az ‘’ ő ’’– t, mert csak keserves kinok között, a 30 dik találatra lesz meg..türhetetlen helyzet...)

    Idekoppintanám ,hogy  éppen renaissanceomat élem , de nem olyan  --hurráá görög antikvitás—formában, pusztán a magam egyszerű –újra felléptem a blogomra—nemes egyszerűségben.

   Hm. Hm.

Elég sok hm.-ön vagyunk már túl... most is egy évnyi mult el mögöttünk.

 Mennyi  ’’hmhm ’’ vár még ránk...

 Az  új év szikrázva szórja ránk a ’’hm’’ ezernyi szinét és formáját...

Lesznek gondolkodós ’’hm.’’-ök, merengősek, vészjóslóak és belenyugvóak, fáradtak és kárkedőek, lesznek huncutak és nevetősek... Ilyen év vár ránk.

 Kivánom , hogy ne hulljon ránk zongora (már csak egészségügyi okokból sem-meg drága) és aki azt mondta , hogy ’’ azt fogod csinálni egész évben amit szilveszterkor’’ az nem gondolt a detoxikálók, es alkohol evonó csoportok limitált lelekszámára  illetve a magassarkúkba hervadt női lábak ortopéd kezelésére...

      ... kitalálni úgysem lehet, hibázni fogunk és bénáyzni  , amit el kell rontani úgyis el lesz rontva,  páran elmennek  és lesz aki hazatalál  , (lesz aki meghizik és lesz aki nem..-hadüzenet)

         soha.. semmi nem véletlen.    

  ...én azt mondom az az igazi  ’’Hm’’  amit nem  egyedül hmünk el...   ha valaki figyelt rá , épp elég. J

Nini... befejeztem :D